Mohácsi Ferenc: Születésnapi köszöntő
Képzeljünk el egy családot, akik minden nevezetes ünnepkor körbe ülik az asztalt és beszélgetnek, emlékeznek a régi időkről.
Az asztalnál ott ül a dédnagypapa, aki állandóan Isonzóról meg Doberdóról beszél. Aztán ott ül a nagyapa, aki a Don kanyarban eltöltött időről mesél. Az mind semmi, mondja az apuka, aki viszont az ötvenes években történt kitelepítéseket emlegeti.
És ezeket a történeteket az unoka, akiről később még szó lesz, mindig végig nagy érdeklődéssel hallgatja és lassan feltárul előtte a családja XX. századi történelme.
Ha most a Gyöngyvirág Természetbarát Egyesületet egy nagy családnak tekintjük, akkor itt is megtalálhatók a különböző korosztály képviselői.
Mint tudjuk egyesületünk 30 éve, 1994-ben jött létre, az alapító tagok a VIDEOTON Természetbarát Szakosztályból jöttek. A mai öregeket még „bokorugrónak” csúfolták a VIDI-ben. Egyesületünk legfiatalabb tagjai a képzeletbeli család unokái. Aki még nem is voltak tagjaink, amikor a még
ma is aktív úgynevezett „régi öregek” már az erdőket, hegyeket – völgyeket járták vigyázva annak megmaradására „Gyöngyvirág” néven.
De nem kell ahhoz fiatalnak lenn, hiszen időközben egy nagyon is aktív felnőtt sporttársakkal bővült az egyesületünk, akik ma a „Gyöngyvirág” derékhadát képviselik.
Saját történetem erre a példa. 2012-ben különböző okok miatt hirtelen megszűntem aktív túrázónak lenni, hiszen folyamatos műszakban dolgozva
vagy dolgoztam, vagy aludtam, és ez az állapot egészen nyugdíjba vonulásomig tartott. 2020-ban kezdtem ismét túrázni, és olyan új és kedves társakat kellett megismernem, mint Márkus Jocó, Pupp Jancsi, Kő Marcsi, Molnárné Kriszti, hogy csak néhányat említsek. Azt tapasztaltam, hogy a
régi VIDI-sekhez egy 20 -25 fős nagyon aktív mag csatlakozott, akik mára a vezetett túrák zömének állandó résztvevői. Elmondhatom, hogy nagyon lelkesek és nagyon tudnak menni.
A képzeletbeli család unokáját azért említem, mert nagyon fontosnak tartom, hogy minden sporttársunknak legyen fogalma a történelem előtti -értsd 1994. előtti – időkről.
És most egy olyan idézet következik, amit én mondtam el a „Gyöngyvirág” fennállásának 15-dik évfordulóján 2009.-ben:
„Megvizsgáltam a „Gyöngyvirág” tagjainak, mármint a gyöngytyúkoknak és gyöngykakasoknak az eredetét is. A gyöngytyúk a vizsgálatok szerint monofiletikus eredetű, vadon élő őse a Szaharától délre élő sisakos gyöngytyúk (Numida meleagris). A háziasított változaat szinte alig különbözik a vadon élő ősétől. Domesztikációja nem eredeti élőhelyén folyt le. Na most az az igazság, hogy a monofiletikus eredet micsoda, arról fogalmam sincs, de a mi a gyöngytyúkjaink és gyöngykakasaink domesztikációja valahol a VIDEOTON TV Gyáregységében, Vegyi Gyáregységében, a Lordok (Vezérigazgatói épület) Háza környékén, és a Pénzügyi Főosztály környékén zajlott le nem sokkal a rendszerváltás után, pontosan 1994-ben.” Idézet vége.
Szerencsére az alapító tagok közül még sokan ma is itt vannak velünk, és vastagon kiveszik részüket a túrák szervezéséből, a kötelező adminisztrá-cióból. Gondolok itt a Lőrentei testvérekre, Tatai Lacira, Sipos (Pici) Marikára, Wágner Gyurira és feleségére Erzsikére, hogy csak néhányukat említsem.
Itt kell megemlítenem Südy Árpádot és feleségét Médit, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek a szakosztály fennmaradásában, és az egyesület megalapításában, hiszen Médi a megalakulást követően 10 évig vezette a Gyöngyvirág Természetbarát Egyesületet, és ezután adta át a stafétabotot Asbóth Katinak.
Ha az ingó kövek környékén jártok és egy pihenőpadot láttok, gondoljatok
egyik alapító tagunkra Südy Árpádra. Sajnos sokan őt már nem ismertétek.
Csak érdekességképpen következzék egy újabb idézet, ezúttal
„A VIDEOTON története 1938 -1990” évkönyv sport történeti fejezetéből:
„Természetjárás szakosztály: Alakulás éve 1960, szakosztályvezető: Wágner György. A szakosztály létszámát tekintve 570 fő és 40 fő túravezetővel a megye második legnagyobb természetjáró szakosztálya volt”
Igen! Jól hallottátok: a képzeletbeli unoka szülei sem születtek meg1960-ban, amikor Wágner Gyuri már szakosztály vezető volt, és még mai is aktív túravezető. Igaz már csak néhány túrával. No és ez a Wágner Gyuri gondolta úgy, hogy majdnem 40 évvel később olyan magashegyi túrákat szervez felesége Erzsike segítségével, – sokunk örömére – ami meghatározó eseményei voltak az elmúlt 30 évnek.
Hát ilyen történelmi múlttal rendelkezik a „Gyöngyvirág Természetjáró Egyesület
Most egy pár adattal szeretném untatni a megjelenteket, és jellemezni az egyesületünk munkáját. Az adatokat a Gyöngyvirág honlapjáról lopkodtam.
Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület által felterjesztett kitüntetések
száma 35 ( MTSZ és FMTSZ felé)
Természetjáró minősítések száma: 2 kiváló, 7 érdemes, 26 arany 35 ezüst, 43 bronz minősítés.
Saját szervezésű teljesítmény túráink: Tavaszköszöntő és Nyuszi túra, Velence 35/25/10, Spartacus 27/15, Vértesi Barangolások 50/25/10,
amely rendre több száz résztvevőt mozgatott és mozgat meg.
Egyesületünk létszáma az utolsó öt évben 200 fő körüli, amivel benne vagyunk a megye 3 legnépesebb egyesülete között.
Vizsgázott túravezetőink száma: 17 fő.
A megemlékezés végén feltétlenül meg kell említeni egyesületünk jelenlegi vezetőjét Asbóth Katit, aki jelenleg is (már 20 éve) ellátja a nem kevés munkával járó elnöki feladatokat, és öregbíti egyesületünk elismerését..
Itt kell megemlíteni azokat a tagtársainkat, akik az adminisztrációs munkák végzésével segítik őt és az egyesület munkáját.
Egy valamire való megemlékezés nem záródhat a költő (Tatai László) szavai nélkül, így a Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület 30.-ik születésnapi megemlékezését is az Ő szavaival zárnám.
A költemény pedig a Gyöngyvirág induló utolsó strófája, ami így hangzik.
„Túra zsákunk húzza vállunk,
nyáridőben izzadunk.
Járunk gyakran körbe-körbe,
ha jelet nem találunk,
és mi mégis, és mi mégis,
és mi mégis elmegyünk,
túra vendégünk, légy a térképünk,
ünnepeljük meg a nagy kirándulást,
és ha elfáradsz ülj a kocsmába,
megkeres a Gyöngyvirág!”
Székesfehérvár, 2024. október 20.-n
Gyöngyvirág Induló
Látod eljött, végre megjött,
íme itt van a GYÖNGYVIRÁG.
Erdő mélyén, csúcsok élén,
„terjesztgetjük” illatát.
Hegyre másztunk, buszra szálltunk,
és most mégis itt vagyunk,
légy a vendégünk, túra testvérünk.
Ünnepeljük meg a nagy találkozást,
és ha eltévedsz, ne ess kétségbe,
megtalál a GYÖNGYVIRÁG.
Túrazsákunk húzza vállunk,
nyáridőben izzadunk.
Járunk gyakran körbe-körbe,
ha jelet nem találunk.
És mi mégis, és mi mégis, és mi mégis elmegyünk,
túratestvérünk, légy a vendégünk
ünnepeljük meg a nagy találkozást,
és ha elfáradsz, ülj a kocsmába
megkeres a GYÖNGYVIRÁG.
/Tatai László a Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület rímfaragó mestere írta/
Beszámoló:
Kedves Gyöngyvirágos Tagok!
Amikor elvállaltam, hogy megpróbálom röviden, mindenki számára érthető módon képekkel is alátámasztva, bemutatni, hogy mi rejlik Egyesületünk 30 éve mögött, mely tevékenységeivel országos hírű egyesületté vált. Őszintén be kell vallanom nem volt könnyű feladat, mivel napokat lehetne mesélni, hogy milyen programjaink voltak ezen időszak alatt.
Ez egy szubjektív összeállítás, más személy biztosan más szempontok alapján állította volna össze. Az összeállításom a teljesség igénye nélkül készült, és főleg a 2017 előtti időszak eseményeire vonatkozik. Olyan elgondolás vezérelt az összeállításomnál, hogy a közelmúlt eseményei mindenki előtt ismertek, de sajnos egyre kevesebb már azoknak a tagjainknak a száma, akik a régebbi igen változatos programjaink részesei lehettek. Úgy gondoltam, hogy az újabb tagjaink is szívesen meghallgatják, illetve megnézik, hogy milyen sokszínű, változatos több napos túrákban volt részünk azáltal, hogy a Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület tagjai lehettünk a korábbi időszakokban is.
Nem túlzok, ha azt mondom, kevés ilyen egyesület van az országban, mely ilyen nagyszámú, változatos, sokszínű programot kínál tagjainak. Létszám tekintetében is a nagy egyesületek közé tartozunk. Sok helyen a megyei létszám nem éri el, a mi egyesületünkét.
Először szeretném bemutatni azokat a tagjainkat, akiknek köszönhetően értük el az országos ismertséget. Ezekre a személyekre nagyon büszkék lehetünk. Ezúton is köszönjük a munkájukat. A táblázatban név szerint láthatóak azok a személyek, akik elmúlt 30 év során országos, illetve megyei kitüntetésben részesültek az egyesületünkben végzett tevékenységükért, illetve másik szervezetben vállalt egyéb tisztségek betöltésért., és az ott végzett tevékenységért.
Összesen 35 tagunk, 59 különféle kitüntetésben részesült munkája alapján, mégpedig 23 országos, 36 megyei elismerés tulajdonosai. Külön megemlíteném azt az 5 főt, akiket a Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület terjesztett fel ezekre a kitüntetésekre, a mindenkor hatályos kitüntetési szabályoknak megfelelően és a Fejér Megyei Természetbarát Szövetség is jóváhagyott. Ők azok a tagjaink, akik egy személyben a legtöbb a Gyöngyvirág Természetbarát Egyesült által felterjesztett kitüntetéssel rendelkeznek.
Sűdy Árpádné, Médi, megkapta a Természetjárás Fejlesztéséért kitüntetés bronz, ezüst és arany fokozatát. Rendelkezik az MTSZ örökös tag elismeréssel. Megyei szinten pedig munkáját a Fejér Megye diáksportjáért és a Fejér Megye Természetjárásáért kitüntetéssel ismerték el.
Néhai Sűdy Árpád, munkáját az országos Természetjárás fejlesztéséért kitüntetés bronz és arany fokozatával jutalmazták, és ő is tulajdonosa az MTSZ örökös tag elismerésnek. Megyei szinten pedig a Fejér Megye Természetjárásáért kitüntetéssel ismerték el munkáját.
Itt szeretném megjegyezni, hogy amikor Médi is megkapta az örökös tag elismerést az MTSZ-től, akkor Ők voltak az országban az egyedüli házaspár, akik ezzel rendelkeztek. Ezt a kitüntetést azonban az MTSZ már megszüntette.
Néhai Somos Ottó Béla, munkája elismeréseként megkapta az országos Dr. Téry Ödön és a Gábor Ignác emlékérmeket, megyei szinten pedig Fejér Megye Diáksportjáért és a Fejér Megye Természetjárásáért kitüntetés tulajdonosa.
Asbóth Katalin, jelenlegi elnökünk, munkája elismeréseként megkapta az országos Természetjárás Fejlesztéséért kitüntetés bronz, és arany fokozatát, és tulajdonosa a Fejér Megye Természetjárásáért kitüntetésnek.
Sajtos Lajosné, Klárika, aki megkapta az országos kitüntetések közül a Gábor Ignác emlékérmet, rendelkezik még a Fejér Megye Természetjárásáért kitüntetéssel és egy Elismerő Oklevéllel a Természetjárás Érdekében Végzett Egyesületi Munkáért.
Egyesületünknek 1994-2004 között Sűdy Árpádné, Médi, volt az elnöke, akinek köszönhetjük, hogy most mi itt ünnepelhetjük a 30 éves évfordulónkat. Az Ő vezetésével az akkori elnökségnek köszönhetjük a Gyöngyvirág nevet is. Az ő nevéhez fűződik a teljesítménytúrák elindítása, továbbá az idő múlásával a kistalpú túrák bevezetése. Egyesületünk kezdetektől fogva részt vesz a turista útvonalak karbantartásában. Kezdetekben Médi szervezte és irányította a megyei turistautak felújításához a munkatúrákat. A teljesítménytúrák bevételei a források egy részét biztosították egyesületünk működéséhez. Köszönjük Médi lelkes munkáját.
2004-től napjainkig Asbóth Katalin az elnöke az Egyesületnek. Kati ezenfelül 2003. februárjától a mai napig elnöke a Székesfehérvár Városi Természetbarát Szövetségnek is, 2008-2010 között pedig a Fejér Megyei Természetbarát Szövetséget is vezette, mint elnök. 2016—2020 időszakra vállalta el a Dunántúli Természetbarát szervezetek kérésére vá a Magyar Természetjáró Szövetség elnökségi tagságára való jelölést. A jelölést az MTSZ Választmánya egyhangúlag megszavazta. Kati a természetjáró mozgalomban elismert vezető több esetben is kikérték és kérik ma is a véleményét.
Kati 20 éves tevékenysége alatt nem volt olyan év, hogy ne lett volna érvényes pályázatunk. Ő kezdte el a pályázatokat írni és a későbbiekben már együtt csináltuk, sőt a 2010 évektől már Kiss Helga is részt vett ebben a munkában. Lényegében ezzel biztosítottuk, egyesületünknek a működéshez szükséges forrásokat, és hogy legyen tartalék forrás is. Pályázatokat nem csak működési költségekre, hanem programokra is adtunk be, így sikerült eljutnunk Erdélybe és Szlovéniába. Ezekhez az utakhoz támogatást tudtunk adni tagjainknak a pályázaton nyert összegből.
Ezek után rátérnék a 30 év alatt megvalósult, igen változatos, sokszínű programjainkra a teljesség igénye nélkül.
Elsőként említeném a Wágner házaspár által tervezett és megvalósított nyári 7 napos magashegyi túrákat. E programok keretén belül eljutottak Ausztriába, Észak-Erdélybe, Szlovákiába, Lengyelországba, Szlovéniába, Olaszországba, Svájcba. Ezek a túrák nagyon népszerűek voltak, jóformán még haza sem értek már a következő évi programról beszéltek. Egy nagyon összeszokott csapat volt, nehéz volt bekerülni a következő túrára. Szállóige volt az egyesületen belül, hogy a magashegyi csapatba csak „kihalásos” úton lehet bejutni. Volt olyan év, hogy több személyautóval is mentek az autóbusz után, mert akkora volt az érdeklődés.
Ezek a túrák nagyon jó hangulatúak voltak, utolsó este búcsúesteket tartottak. Csasztuskákat írtak és adták elő. Többek között egy ilyen úton született meg a Gyöngyvirág induló is, és a „Túramamának és a Túrapapának” című kis versike, mely Gyuriról és Erzsikéről szólt.
A Wágner házaspár nevéhez fűződik magashegyi túrákon Kívül még a Nőnapi Túrák, Hernád áttörési túra, Prága meglátogatása, Szőregi Rózsafesztiválon való részvétel, hogy csak néhányat említsek.
Gyuriék, mikor 2016-ban befejezték a magashegyi túrák megrendezését, Kati a 2017 évi közgyűlésen ünnepélyes keretek között köszönte meg mindkettőjük munkáját. Egy ezüst tálat kaptak, melyre a Tatai Laci által írt versike volt gravírozva. Gyuri és Erzsike könnyes szemekkel vették át az ajándékot. Gyuri pedig a következő évben Dobogókőn átvette a Természetjárásért kitüntetés bronz fokozatát. Ezen az ünnepségen egy 50 fős Gyöngyvirágos csapat ünnepelte Gyurit.
Itt szeretném megemlíteni, hogy egy évben, amikor nem volt magashegyi túra akkor a csapat Kati vezetésével Horvátországban, Trogirban töltött el egy csodálatos hetet. Gyuri, csak Erzsike külön kérésére vett részt ezen a túrán, de végül is nagyon jól érezte magát a magashegyektől távol, a tengerparton is.
2017 július 20-26 között St. Moritz környékére Eberhardt Erika szervezett egy nagyon szép, emlékezetes túrát. Így ebben az évben sem maradt a csapat magashegyi túra nélkül.
2017-2019 között Mészáros Péter vitt nagyon szép 1-3 napos túrákat a szomszédos országokba. Szlovéniába, Szlovákiába, Ausztriába. Ezeken a túrákon átlagosan 10-18 fő vett részt. Sajnos a COVID után Péter teljesen visszavonult, pedig már nagyon tervezte és a szállásokat is el kezdte rendezni a Dolomitokba.
Ezt a programot 2023-ban Eberhardt Erika valósította meg. A programban résztvevők legnagyobb elismeréssel számoltak be erről a túráról. Sok élménnyel gazdagodva tértek haza.
Magyarné, Edit 2020 óta tagja az Egyesületünknek. Túravezetői vizsgájához szükség volt Egyesületre. Szerencsékre a Gyöngyvirágot választotta. Nagyon hamar beilleszkedett férjével együtt és már 2022-ben egy hét napos túrára vitték Odenwaldba a csapatot. Ez volt az első út, amikor a csapat Németországba túrázott. Ők ezt a vidéket nagyon jól ismerik, mert több éven keresztül itt dolgoztak. A túráról visszatérők szuperlatívuszokban meséltek az ott eltöltött napokról.
2024. év sem maradt magashegyi túra nélkül. Edit Salzburg és környékére vitt el 7 napra 46 főt egyesületünkből. Ez a túrájuk is nagyon jól sikerült. Jó volt a szállás, a kaja, remek programokban volt részük túratársainknak.
A magashegyi túrákon kívül is több alakalommal voltunk külföldön. Felejthetetlen élmény volt Kati által 2006-ban vezetett „Kirándulás Kárpátalján” program. Ez egy tavaszi 5 napos program volt sok felejthetetlen élménnyel. Voltunk Munkácson, megnéztük a fekete és fehér Tisza összefolyását Rahónál, itt egy obeliszk jelöli Európa földrajzi középpontját. Voltunk a Vereckei hágónál, ahol egy olyan történelem órán vehettünk részt Miklós Csaba, volt erdélyi magyar történelem tanár előadásában, ami után senki nem tudott megszólalni. Visken magyar családoknál voltunk elszállásolva, nem tudták, hogyan kedveskedjenek nekünk. Ezek a dolgok, amelyek rögtön eszembe jutottak, erről a csodálatos 5 napról.
2011. szeptember 9-12 között 50 fővel egy Al-Dunai túrán vettünk részt. A program szervezői és lebonyolítói Kiss Helga és Asbóth Kati voltak.
„Volt egyszer egy magyar lakta terület a délvidéken, amely mára szinte nyomtalanul eltűnt. Már csak néhány régi, omladozó várfal és krónika mesél arról, hogy itt egykor magyarok éltek.
A Római birodalom és a középkori Magyar Királyság méltatlanul elfeledett vidékére hívunk benneteket, kedves Túratársak, hogy egy kicsit felidézzük a múltat és megismerjük ezeket a csodálatos helyeket”
Így szólt a meghívás, melyre rövid időn belül meg is telt egy 50 fős autóbusz.
Az első nap Székesfehérvár-Baja- Bács útvonalon kora délután, Belgrádba érkeztünk az egykori Nándorfehérvárra, ahol Hunyadi János vezetésével a legnagyobb győzelmet aratta magyar sereg a törökök felett. Megnéztük a zimonyi Milleneumi emlékművet. Innen az első szálláshelyünkre mentünk, Székelykevére.
Második nap Herkulesfürdő felé vettük az utunkat, amely az Osztrák- Magyar Monarchia, sőt talán Európa egyik leghíresebb fürdővárosa volt a XIX. században. Egész nap a Duna festői vonala mentén haladtunk a célállomás felé. Láttuk Szendrő és Galambóc egykori várainak romjait. Majd a méltóságteljesen hömpölygő Dunát követve átkeltünk a Vaskapunál és megérkeztünk Orsovára. Itt hajóra szálltunk és a folyó talán legszebb szakaszán, a Kazán – szorosban egy 3 órás látványos sétahajózás részesei lehettünk. Esti órákban értük következő szálláshelyünkre Herkulesfürdőre.
Harmadik nap több program közül is lehetett választani, aki akart fürödhetett Herkulesfürdőn, vagy egy sétával és fantáziával utazást tehetett a múltba, ugyanis a városka épületei felidézik az elmúlt századok hangulatát, nosztalgiázásra adnak lehetőséget. A csoport mozgékonyabb tagjai pedig kirándulást tehettek a szépséges Cserna – völgyben. Vacsora után esti városnézésre mentünk Szörényvárra, a Duna partján elterülő városba. (Turnu –Severin)
Negyedik nap búcsút vettünk Herkulesfürdőtől. hazafelé is gyönyörű tájakon, a Kárpátok déli karéját átszelve Temesvár – Szeged érintésével értük haza.
A Nemzeti Civil alapprogram keretében két külföldi utat nyertünk. Ezek mindegyike nagy élményt nyújtott a résztvevőknek.
2007-ben Wágner Gyurival egy napos túrán vettünk részt Szlovéniában, Lendván, a „Miskó” túrán, mely egy teljesítménytúra volt. Szüret ideje volt éppen és a szőlőhegyen át vezetett utunk, ahol csapatunkból többeket meghívtak egy kis házipálinkára. Mindenki nagyon jól érezte magát és megfogalmazódott bennünk jó lenne még erre a vidékre visszatérni.
2013-ban megpályáztuk a „Túra határtalanul” programot. Felvettük a kapcsolatot a lendvai hegymászó egyesülettel és egy közös programot állítottunk össze. Mi február 9-10-én látogattunk el a havas Lendvára. A Hegymászó Egyesület tagjai pedig a márciusi Tavaszköszöntő és Nyuszi túránkon vettek részt. Sajnos nekik nem volt éppen szép idejük ezen napon.
Ebben az évben szeptember 6-8 között Egyesületünk tagjai Kati vezetésével ellátogattak Kassára, mely ekkor Európa Kulturális Fővárosa volt. Sajnos, akinek a képei akkor felkerültek a honlapra, ma már nem töltethetök le, újra el kell kérni tőlük a felvételeket. Az élménybeszámolókat én halottam, nagyon tartalmas két nap után tértek haza túratársaink.
2015 márciusában szintén pályázat útján jutottunk el egy Erdélyi nagy körútra. Partiumon keresztül, végig utaztunk Máramaros megyén és eljutottunk egészen a Moldvai kolostorokig, majd a Gyilkos tó és a Békás szoros érintésével a csángó magyarok hazájába Pusztinára érkeztünk. Ennek a programnak ez volt a fő célkitűzése.
Mielőtt a pusztinai ottlétünkről szólnék, nem hagyhatom ki azt az életre szóló élményt, amiben a résztvevő 50 főnek része volt. A Gyilkos – tót befagyva láttuk, de ami a Békás szorosban tárult elénk az egy csoda volt, és egyben félelmetes is. Hatalmas jégcsapok lógtak a sziklákon, melyeket a nap megsütött, azt vártad mikor esik valamelyik rád. Azt hiszem, hogy ezt az élményt senki nem felejti el.
Ezen a túrán végig magyar családoknál voltunk elszállásolva. akik mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Voltak olyan helyek, ahol tagjaink beöltözhettek az ottani népviseleti ruhákba.
Pusztina bemutatása során Nyisztor Ilona népdalénekes egy rögtönzött „hangversenyt” tartott számunkra a közel 200 éves Szent István templomban. Soha nem fogom elfelejteni, az előadása után senki nem tudott megszólalni, könnyes szemekkel néztünk csak egymásra.
Pusztináról Frumoszára mentünk Máté Krisztina tanárnőhöz. Adományt vittünk neki, hogy hozzájárulnunk egy tanterem építésének befejezéséhez.
Gyimesbükkön megnéztük az ezeréves határt a 30-as Őrházzal, ez nagyon érdekes és felemelő érzés volt.
Az utolsó szállásunk Torockó volt. Egy különleges hely, itt a Nap kétszer kel fel. És ez volt az első olyan utunk, hogy a túravezető nem csak megmutatta az autóbuszból, hogy arra van a Tordai hasadék, hanem egy rövid sétára is bevitt bennünket.
Ennek a túrának Tatai Laci által írt remek összefoglalóját a honlapunk archívumában tudjátok elolvasni.
Tevékenységünkben nagy jelentőséggel bírnak az évente megrendezésre kerülő teljesítménytúrák. Jelenleg 3 teljesítménytúrát szervezünk. Kettőt a Velencei hegységben egyet pedig a Vértes hegységben. 2019-2023 között pedig a Pilis hegységben volt a Spartacus teljesítmény túránk.
A TAVASZKÖSZÖNTŐ ÉS NYUSZI TÚRÁT 1995 óta rendezzük a Velencei hegységben. Az első túra megtervezése Médinek és az akkori elnökségnek nagyon jó ötlete volt. Egy évben, 2020-ban instant túrát rendeztünk csak, a COVID miatt. Idén volt 22 éve, hogy nemzetközi teljesítmény túraként is meg van hirdetve. Ez a programunk kezdetektől fogva a legnépszerűbb a mai napig is. Sajnos a résztvevők száma a COVID óta jelentősen csökkent.
Három évet azonban szeretnék külön kiemelni, kettőn a kegyetlen idő miatt több volt a szervező, minta az induló, ilyen az 1990 évek végén volt, amikor a „Piedone” kocsmától indítottunk, és a 2022. év mikor a Sukorói Közösségi Piacra kiértünk, jégeső zúdult a nyakunkba. Mindkét helyen azért több megszállott teljesítménytúrázó elindult. Őket meg kellett várni míg visszaértek. Elláttuk őket a megérdemelt zsíroskenyérrel, és nem maradt el a kitűző és emléklap átadása sem.
A 2010 évekre tehető az programunk, amikor 800 főre készültünk az előző évek résztvevő létszám alapján, de ekkor 1200 fő nevezett. Az indítás ekkor már a Zsuzsi presszótól volt. Az ellátmányt a +400 főnek is biztosítanunk kellett. Megoldottuk!!! A csapatszellem jól működött, minden érdekelt tudta mit kell tennie.
A VÉRTESI BARANGOLÁSOK országosan elismert népszerű túránk, melyet Médi indított még 1995-ben és Kati volt, aki felvetette a nemzetközi túrák közé. Igy ez a túra is már 19 éve szerepel az IVV túrák könyvében. Kezdetekben ezt a túrát augusztus 20-át megelőző szombatokon rendeztük, majd egy héttel előbbre helyeztük az időpontot. Ebben az időszakban évente átlagosan 300-500 fő között volt a résztvevők száma.
2019-től, mikor az erdőgazdaságok a vadállomány nyugalma miatt csak 18 óráig engedélyezték augusztus hónapban az erdőkben való tartózkodóst, programunkat június utolsó szombatjára kellett áthelyeznünk. Ettől kezdve a résztvevők száma jelentősen csökkent. Évente 150-350 fő között van a túrázók száma.
Ezt a túránkat kezdetektől fogva a Gánti általános iskola udvaráról indítjuk és érkeztetjük.
2019-2023 között a Pilis hegységben rendeztük június első hetében a SPARTACUS teljesítménytúránkat 3 távon. Hiába nagyon szép a környék és a túra útvonala, szervezői szempontból nehéz volt a nagy távolság miatt megrendezni. 2024 -től már az abai Egyesületnek átadtuk a rendezését.
A VELENCE 35,25,10 teljesítmény túra rendezését, bonyolítását 2019-ben vettük át az ALBA REGIA SC-től. Mint a neve is mutatja szintén a Velencei Hegység a helyszín. Ez a túra is már 11. éve a nemzetközi (IVV) teljesítménytúraként van nyilvántartva.
Ezek lettek volna a saját szervezésű IVV, nemzetközi teljesítménytúráink, de mi nemcsak szerveztünk, hanem három alkalommal ellátogattunk egy -egy 50 személyes autóbusszal Ausztriába, hogy reszt vegyünk az osztrákok által szervezett IVV, nemzetközi teljesítménytúrán. Csapatunk nagy része a 10 km-es távra nevezett, de többen voltak, akik 20 km-es távot választották. Ezeken a túrákon mindig a legnagyobb létszámú csapat volt a Gyöngyvirág. Ezekért kapott kupákat, illetve tálat itt láthatjátok kiállítva.
2006 november és 2007. november hónapban Asbóth Katalin és egy akkori tagtársunk Csonti Csilla egy különleges programra hívott bennünket. A program a „Virtuális túra az informatika világában” címet viselte. Ha jól emlékszem hatan végeztük el ezt számítástechnikai alapképzést. Magam esetét mondom el. 64 éves voltam akkor, én még azt sem tudtam, hol kell bekapcsolni a számítógépet és január hónapban Kati a mérleget tőlem gépen elkészítve kapta meg. Kati még erre is odafigyelt, hogyan tudja megkönnyíteni a munkánkat.
2008. május hónapban Kati és Csilla egy nagyon eredményes fotós tanfolyamot tartottak tagjainknak Czéh Viktor vezetésével.
2019-ben indult, de a COVID miatt csak 2022-ben tudtuk befejezni a CLLD pályázatunkat. E program keretén belül mutattuk be városunk természeti értékeit a felnőtt lakosság számára. Ezeket a városismertetőket Sajtos Lajosné, Klárika vezette, a tőle megszokott nagy felkészültséggel. A négy természetvédelmi területen 2-2 alkalommal vezettünk túrákat, A program része volt a természet-és környezetvédelem is. Igen színvonalas előadás keretén belül ismerhették meg a résztvevők
- Miért szépek a vizes élőhelyek
- Miért szép a természetvédelem
A COVID ellenére 20-30 fő vett részt ezeken az előadásokon. A résztvevők nemcsak Gyöngyvirágosok voltak
E program keretén belül jelentettük meg Sajtos Lajosné, Klárika által összeállított „ Parkok , ligetek, terek, különleges fák Székesfehérváron” kiadványunkat. Külön kiemelném, hogy a képeket is Klárika maga fényképezte. Ezt az igen színvonalas kiadványt, Polgármesterünk, Dr. Cser-Palkovics András is nagyon megdicsérte, és mondta, hogy ez hiánypótló kiadvány a város életében. Megköszönte, hogy ilyennel is foglalkozunk.
Azt azért szeretném még elmondani, hogy Klárika nevéhez még egy másik kiadvány a „Városunk természeti értékei” is fűződik. Azt is ő írta, csak a Székesfehérvár Városi Természetbarát Szövetség adta ki.
Nagyon köszönjük Klárika munkáját. Ezek a kiadványok nagyon sok családhoz eljutottak, melynek alapján tartalmas családi programokat lehet szervezni.
Egyesületünk fennállása óta minden évben Mikulásvárás címmel hirdetett programot gyerekek számára. Ezeknek a programoknak több helyszíne is volt, mint Pákozd, Sárpentelei Parkerdő, Sóstó Zöld Tanya, Palotavárosi tavak.
Hosszú éveken át Tatai László volt a Mikulás, két évben Tábori Zoltán, egy-egy évben néhai Takács I. István, és Zseli Miklós vállalta fel ezt a feladatot.
Amíg a gyerekek várták az erdő felől a Mikulás érkezését addig hosszú éveken keresztül néhai Somos Béla énekeltette a gyerekeket, később ezt a szerepet Kanizsai Istvánné, Vali és Lőrentei Bea vették át.
Kezdetekben 50- 60 főre készítettük a Mikulás csomagokat, aztán mikor az unokák kezdtek felnőni, a létszám egyre fogyott.
Az utolsó Mikulásváró programunkat 2017 december 2-án tartottuk a Palotavárosi tavaknál. sajnos akkor már csak 5 gyerek volt.
Szintén a megalakulásunkat követő évben néhai Major Anna megszervezte, az Országos KÉK túra csoportos teljesítését. 10-15 fő vett részt ebben a programunkban. Az Alföldi KÉK túra szakaszt kerékpáros túraként teljesítették.
Későbbiekben Horváth István is hasonlóan szervezett a túramozgalmak teljesítéséhez kis csapatokat. Országos KÉK, Közép- dunántúli piros. Pupp János szintén a dél-dunántúli piros teljesítéséhez szervezett kis csapatot.
Az elmúlt 30 év alatt több alkalommal több túratársunk kerékpárra szállt és így járták be országunk egy -egy vidékét. Például egyik évben Tiszafüredtől- Csongrádig, másik évben Rajka – Esztergom környékét járták körbe kerékpárral. Az utolsó ilyen kerékpár túrájuk 2013-ban volt Boba és Balatonudvari között. Ezeknek a túráknak a tervezője Keserű Kornél volt, a „serpa” pedig Pöröntő Péter. Ezek vidám, nagyon jó hangulatú túrák voltak.
Később Horváth István, Bakos Andrea Ágnes, Pócsi György és Zseli Miklós vittek kisebb nagyobb kerékpáros túrákat. Kerékpáros túrák vezetésébe Magyarné Edit is bekapcsolódott. Több egy napos túrát szervezett, de idén egy 3 napos Fertő-tó körüli túra vezetője is Ő volt.
Itt szeretném még megemlíteni, hogy Magyarné, Edit az elmúlt évben sítúrát is vezetett. Készülhettek, mert idén sem fog elmaradni ez a program.
Visszaemlékezés során nem lehet kihagyni néhai Somos Béla és felesége néhai Sebők Erzsike bogácsi túráját, de főként utolsó túrájukat, amit „A Rákócziak nyomában Zemplénben„címmel vezettek. Négy csodálatos őszi napon jártuk be ezt a vidéket. Bemutatták ennek a területnek a történelmi nevezetességeit.
A természet ezer színben pompázott. Erzsike, mint mindig nagyon felkészült. Remek „történelem órákban” volt részünk, melyet még emlékezetesebbé tett a korra jellemző különleges, rövid kis történeteivel. Somi, ahogy mindenki ismerte, pedig hozta a tőle megszokott humort. Felejthetetlen, élményekben gazdag négy napban volt részünk.
Megalakulásunktól egészen 2019-ig minden év novemberében került összeállításra a következő éves túra program. Az összeállításban részt vettek az elnökségi tagok, túravezetők és mindazok a tagjaink, akik ötleteket adtak a következő évi program összeállításához.
Két havi részletes programokat adtunk ki, mert, akkor előre meg tudták tervezni a tagok, hogy melyik programon akarnak részt venni. Sokan ezt ma is hiányolják, mert azt mondják, jobban tudtak szabadidejükkel gazdálkodni. Itt mindig figyelembe vettük az MTSZ, a megyei és városi Szövetség évi betervezett túráit is.
A COVID után a túravezetőink száma a magas életkor, illetve betegségek miatt nagyon lecsökkent.
Sajnos a Médi kiesése miatt a kistalpúak túravezető nélkül maradtak, de Molnár Pálné, Kriszti 2023-ban Katival történt egyeztetés után felvállalta, kisebb túrák vezetését, továbbá amire szintén igény van a kulturális programok szervezését, melyet néhai Patakiné Erzsike után csak Asbóth Kati szervezett.
Az elmúlt egy év alatt Kriszti számos helyre elvitte tagjainkat, hogy csak az utóbbiakból említsek néhány programot, Martonvásár, Zsámbék, Etyeki Filmgyár, Fehérvárcsurgói kastély.
A nagyobb 10, 20 km-es távot kedvelők is megtalálták Túravezetőjüket Márkus Jocó személyében, aki minden héten remek program ajánlatával -amennyiben az idő is engedi – hívja őket a természetbe egy kicsit feltöltődni. Ebben a kategóriában még Pupp János hirdet meg nagyon jó túrákat.
A hosszabb távú és nehezebb túrákat Eberhardt Erika szervezi az arra igényt tartóknak.
Remélem sikerült egy kis képet adni 30 év igen színes programjairól. Ahhoz, hogy ezek a programok megvalósultak nagyon sok önkéntesünk munkájára volt szükség, melyet ezúton is nagyon köszönünk nekik.
A következőkben szeretném bemutatni, hogy az Egyesületünk tevékenységében aktívan résztvevő önkéntes tagjainknak milyen módon szoktuk megköszönni a munkájukat.
Kezdetekben, még amikor irodánk a Barátság Házában volt, akkor az Elnökség Tagjai, és akik az irodai munkákban segédkeztek csekély ajándékkal kedveskedtek egymásnak. Majd ez a kör bővült a túravezetőkkel, 2008-tól már meghívtuk azokat a tagjainkat, akik segítették az egyre növekvő feladatok ellátását. Ezek a KARÁCSONYI PARTYK. Nagyon hangulatos összejövetelek voltak. Az unokák karácsonyi műsorral lepték meg a résztvevőket. Az utolsó „Karácsonyi partink” 2019. decemberben volt, melyen már 100 önkéntesünk vett részt.
Sajnos a régebbi évek képei a honlapról már nem mind tölthetők le. Katitól kaptunk nagyon sok képet, amivel teljesebbé tudtuk tenni számotokra, hogy minél többet láthassatok Egyesületünk elmúlt 30 évének programjairól.
Ahhoz, hogy ez az anyag mára így összeállt, nagyon sokat segített Asbóth Kati, Lőrentei Bea , Tóth Peti és Pereczes Zsolt Köszönöm szépen a segítségüket, Nektek résztvevőknek pedig, hogy meghallgattatok.
Lőrentei Margit
Székesfehérvár, 2024. október 20.